Oké, „fizessenek a gazdagok”, de mit csináljanak a szegények?

2022. december 10. 19:21

Beszéljünk a Jámbor András-jelenségről!

2022. december 10. 19:21
null
Francesca Rivafinoli
Francesca Rivafinoli
Mandiner

„A dolgozó néptől újabb áldozatokat követelni nem lehet. Van azonban egy réteg, mely tehetős és amely eddig ki tudta húzni magát az áldozatok vállalása alól. Ezek a gazdagok! Mi tehát azt követeljük: fizessenek a gazdagok! Meg kell vizsgálni minden gazdagodást, ami a háború kitörése óta állt elő.”
(Rákosi Mátyás, 1947. május 25-én)

„Kicsit mélyebben vágjuk ki az üszkös részt inkább, mint hogy benne maradjon a méreganyag..., ahol a fát vágják, ott a forgács is hullik.”
(Rákosi Mátyás, 1949. június 11-én, a középosztály körében végrehajtott tömeges kitelepítések kezdete előtt egy évvel)

 

 

Vitéz hazafi, derék állampolgár volt R. úr: tisztes munkával felépített cégeiben már a ’30-as években is teljes természetességgel gyakorolta a vállalati társadalmi felelősségvállalást, munkaalapú programokkal segítve elő különféle deklasszált elemek társadalmi beilleszkedését. Aztán jött a felszabadítás és az előző rendszer úgynevezett burzsujaival szemben „Fizessenek a gazdagok!” felkiáltással véghez vitt újraelosztás,

és hopp! R. úr örökösei már névre szóló szegénységi bizonyítvánnyal a kezükben tömörülhettek

házuk azon részében, ahová az elvtársak (Istennek hála) nem nyomtak be vadidegeneket.

Aztán teltek-múltak az évtizedek: szorgosan kapaszkodtak felfelé a nemzedékek, adóztak, kuporgattak, hajnalban keltek, innováltak, pluszmunkát végeztek, kalákában építkeztek, ösztöndíjakat pályáztak, kudarcból tanultak – mígnem R. úr déd- és ükunokái 60-70 év elteltével már egészen a mikrovállalkozói világig merészkedhettek összespórolt tőkéjükkel, ismerkedve a kényelmes polgári léttel és a mecénási szerepkörrel.

Erre jön egy kissé szakadt politikus, aki a főiskolai tanulmányait félbehagyta, újságírói múltja ellenére pedig (országgyűlési képviselőként, azaz Mikszáth Kálmán, Jókai Mór és Madách Imre tulajdonképpeni utódjaként) arra nem veszi a fáradságot, hogy Facebook-posztjain végigfuttasson egy helyesírás-ellenőrzést, továbbá aki minimum 11 éve dolgozó ember, lakásait örökölte, tavasz óta pedig havi bruttó 1,8 milliót keres, ehhez képest vagyonnyilatkozata szerint 0 forint megtakarítással rendelkezik –

szóval jön ez a derék ember a Szikra Mozgalomtól, és határozottan felkiált: fizessenek a gazdagok!

Talán nem minősül szélsőséges hiperérzékenységnek, ha a fentihez hasonló családtörténetre visszatekintő polgár menten a pénztárcájához kap.

Mert oké, hogy kiáltványa értelmében konkrétan a milliárdosokra és a kaszinókra gondol a mozgalmár, nincs itt semmi látnivaló, csak ugye Rákosi se azzal kezdte ’47-ben, hogy elvtársak, lakáshiány van, tehát azon izibe’ deportálunk Budapestről 5300 teljesen hétköznapi családot, így egy csomó lakrész felszabadul a rászoruló párttagoknak, probléma megoldva. Aztán mégis az lett a vége.

Nem, nem gondolom, hogy Jámbor András holnap már egyenesen kényszerlakhelyre küldene tízezernyi felkapaszkodott, NER-pártinak bélyegezhető polgárt, de minimum gyanút ébreszt az, hogy a számszerűsíthető és behatárolható „Fizessenek a milliárdosok!” helyett a jóval fluidabb és ráadásul áthallásos „Fizessenek a gazdagok” lett a szlogen.

Így azért könnyedén jöhetnének bármikor kedélyesen, hogy „a millió az új milliárd”,

és máris a céltábla kellős közepén érezhetné magát például az a hangya típusú szabadúszó, aki katás korában – tudván, hogy nevetségesen alacsony adójának hátulütőjeként nem lesz nyugdíja – ingatlan- vagy egyéb vagyont halmozott fel, hogy azt adott esetben (segélyért kuncsorgás helyett) pénzzé tehesse vagy megművelhesse. Annál is valószínűbb ez a forgatókönyv, mivel az összesen 5000 magyarországi milliárdost nehéz lenne jogállamilag úgy megadóztatni, hogy abból tartós és látványos felfelé irányuló társadalmi mobilitás, és így általános jólét valósulhatna meg. (Lásd még: „előbb-utóbb mindig kifogynak a mások pénzéből”.)

Különösen, mert a szlogen csupán az egyik felet szólítja meg, ahelyett, hogy egy „Fizessenek a gazdagok, iparkodjanak a szegények!” jellegű programmal a potenciális kedvezményezettek felé is megfogalmazna valamiféle elvárást. Sőt, az „Eleget csak az keres, aki multi vagy NERes!” kiegészítő rigmussal

még sulykolja is: olyan egyszerűen nem létezik, hogy egy magyar ember saját erejéből elégséges megélhetéshez jusson,

és fordítva: akinek nincsenek folyamatos likviditási gondjai, az messzemenően gyanús. Meg se próbáld a tisztességes előbbre jutást, esélytelen.

Noha tény, hogy a másik oldalon ennek ellentettjeként olykor fájóan hiányzik az empátia, a tanult tehetetlenséggel és a tragikus sorsokkal szembeni türelmes megértés; mégis vitathatatlan, hogy ebben az országban az elmúlt évszázadban családok tízezrei szolgáltak példaként arra: nincs az a frusztráló kisemmizettség, kilátástalanság és megalázottság, amiből sziszifuszi munkával, kötelességtudattal és felelősségvállalással, a család és a kisközösségek összefogásával ki ne lehetne mászni.

Aki tehát egy pillanatra is komolyan gondolja, hogy csökkenteni kellene a jövedelmi egyenlőtlenséget (amely egyébként Magyarországon az uniós átlag alatti, az osztrák érték körül mozog), és meg kellene törni a sok évtizedes rossz mintázatokat, annak pont nem a többszörösen megbukott osztályharcos lózungokkal kellene operálnia, és pont nem az „azok ott fenn – mi itt lenn” áthidalhatatlanságát sugalló performanszokkal kellene irigységet és dühöt provokálnia (igen, vannak sznob éttermek, ahol kapható 370 ezer forintos pezsgő, ha valakinek ez kell a boldogságához, háborogjunk miatta erősen – 99 900 forint azonnal megy belőle az államkasszába, az iparűzési adó év végén Budapest főváros számlájára, a vendégkör egy része pedig külföldi turistaként varázsolja fogyasztásával magyar GDP-vé a Nyugatról hozott tőkéjét), hanem

az efféle hergelés helyett sokkal inkább a tisztességes felemelkedések számos inspiráló példáját lenne érdemes naponta reflektorfénybe állítania.

Okos szakpolitikai javaslatokat terjesztve elő arra, hogy miként lehetne ösztönözni a vállalkozókat és a leszakadt rétegeket a gazdaság kölcsönösen előnyös és fenntartható közös építésére.

És esetleg akár a saját megjelenéssel, a helyesírási szabályok igényes, polgári követésével, vagy akár valamiféle előremutató projekt kivitelezésével példázva személyesen, hogy a nyóckerből indulva is bőven lehet többre vinni a dohos 20. századi kulákostorozásnál.

Összesen 87 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
benedek77
2022. december 12. 13:38
Cafka Szoponcioli-t minek szemlézitek ennyiszer?
Agnieszka
2022. december 12. 10:15
A "szegények", mint akár pl. a nyugdíjasok, nagyon inhomogén réteg. Egy országban, ahol az oktatás ingyenes, ahol a szakiskolákba nagyon is keresik az ott tanulni akarókat és óriási a munkaerőhiány, nem helyes általában a "szegényekről" értekezni. Van fogalma ezeknek a "jóembereknek", mennyit keres naponta, kemény, felelősség teljes munkával pl. egy vízvezeték szerelő, egy burkoló, egy kőműves? Bárki, aki ért a lakásfelújítás munkáihoz és hajlandó dolgozni. Tanulni kell, máshogy nem megy, ezt kéne a fiatal agyakban tudatosítani, nem a jogokat egy kellemes életre, a másokéból, főleg.
LancelotDuLac
2022. december 11. 19:36
Oké, „fizessenek a gazdagok”, de mit csináljanak a szegények? - szopd le a szegényeket!!! te ribanc! 2022. december 10. 19:21
gacsat
2022. december 11. 19:22
Mondjuk nem lenne hülyeség, ha a rejtélyes meggazdagodás önálló bűncselekmény lenne.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!