Felforgatni a régi rendet

„A március 2-i, 14 államra kiterjedő szuperkedden nemcsak a várható demokrata elnökjelölt személyéről, hanem a novemberi elnökválasztás valószínű győzteséről is döntenek Amerikában.

Jacob Heilbrunn, a National Interest – inkább már csak névleges – főszerkesztője legújabb cikkében  azt írja, hogy Trump számára a legnagyobb veszélyt mégiscsak Joe Biden jelenti. A maga módján »never-Trumper« Heilbrunn ezt Obama volt alelnökének dél-karolinai nagyarányú előválasztási győzelmére alapozza, ami önmagában nem sokat jelent. Annyiban kétségtelenül van jelentősége, hogy az ún. mérsékelt demokrata jelöltek most még valamennyien visszaléphetnének Biden javára, hogy ezzel is csökkentsék Sanders esélyeit. Egyelőre azonban (egy jelentéktelen és igazából csak önmagát képviselő milliárdoson kívül) csak Pete Buttigieg, a kezdeti »nagy reménység« lépett vissza, de egy friss felmérés szerint a »mérsékeltek« támogatóinak második opciója leginkább Sanders.

Ez azt jelenti, hogy a legtöbben elsősorban nem az ideológiai opciók, és különösen nem a demokrata establishment preferenciái mentén szavaznak, hanem a potenciális győztest keresik, vagyis az a bizonyos ardor animi mozgatja őket, amit nem annyira a flegmatikus és jó humorú, de már kissé szenilis Biden, hanem sokkal inkább az öreg és szimpatikus forradalmár Sanders képes kiváltani.

Biden legfennebb csak akkor válhatna – de akkor sem biztosan – potenciális győztessé, ha Bloomberg is visszalépne, ami viszont azért nem képzelhető el, mert miután a New York-i milliárdos többszáz millió dollárt csak úgy kidobott az ablakon, azért mégis szeretné látni – éppen a szuperkedden –, hogy mit kaszált. A mérsékeltek részéről tehát racionálisabb opciónak tűnik, ha a júliusi demokrata konvención az ún. szuperdelegátusok segítségével a relatív többséget mindenképpen megszerző Sanderst egy puccsal kiütik a nyeregből. (Hogy ennek milyen következményei lehetnek, azt most hagyjuk.) Úgyhogy a többiek maradni fognak.”