„
Az Orbán Viktor vezette kormány hitet tett amellett, hogy a magyaroknak végre saját talpukra kell állniuk és vissza kell térniük az egyéni felelősségvállalás alapgondolatához. De mindez csak úgy történhet meg, ha az állam nem vesz magára olyan feladatokat, amelyek megoldása az egyén saját felelőssége lenne.
Pontosan ezért aggasztó az, hogy az új magyar alkotmánytervezet jelenlegi formájában olyan feladatokkal is felruházná az államot, amelyek túlmutatnak a gazdasági szabadságjogok garantálásához szükséges állami feladatok körén, és ezzel egy időben e szabadságjogok védelmére nem épít be elég erős intézményes garanciákat. A poszt-kommunista gazdasági rendszerekben, ahol a kollektivista felfogás elmosta a köztulajdon és a magántulajdon közötti határvonalat, kifejezetten fontos, hogy a magántulajdon védelmére erős alkotmányos garanciák létezzenek, és hogy élesen elválasztódjon az állami közfeladat és az egyéni felelősség közötti különbség. A magyar vezetőknek az ország 1989-es rendszerváltozását követő első alkotmányának szövegezésekor pedig pontosan erre kellene koncentrálniuk.
Orbán Viktor és az alkotmányt szövegezők elkötelezték magukat a gazdasági fenntarthatóság mellett, többek között a 16%-os egykulcsos adó és az államadósságot a GDP 50 százalékában maximáló alkotmányos passzus tervezett beemelésével. Amikor a nemzetgazdaságok egymás után omlanak össze a felelőtlen kormányzati kiadások miatt, Budapest a megfelelő irányba halad.
Ám a jelenlegi alkotmány tartalmaz egy sor második generációs jogot és olyan állami felelősségvállalást, amelyek a következő kormányokat kötelezik például a megfelelő lakhatás, a munkához való jutás, a közoktatáshoz, a sportoláshoz és az állam által fenntartott nyugdíjrendszerhez való hozzáférés biztosítására. A természetes jogok, mint az élethez, a szabadsághoz, és a tulajdonhoz való jog olyanok, amelyeket az államnak másokkal szemben védelmeznie kell, ezzel szemben a pozitív jogok, mint például a megfelelő lakhatáshoz való jog, vagy a szabadidőhöz való jog, olyan jog, amelyet az államnak »kellene« garantálnia. A jogok természetének ilyen átértelmezése szükségszerűen és alapvetően megváltoztatja az állam és az egyén közötti viszonyt és növeli az állami központi hatalmát. Az ilyen és ezekhez hasonló pozitív jogok biztosításához szükséges jövedelem újraelosztás végső soron aláássa a magántulajdon védelmét.
Az amerikai alapító atyák is elgondolkodtak a »tulajdonszerzés különböző és egyenlőtlen módozatai«- ról az amerikai alkotmány megírásakor. Thomas Jefferson felhívta a figyelmet arra, hogy »egyesek védelméért elvenni másoktól nem más, mint megtagadni egyesektől a munkához és annak gyümölcsének élvezetéhez fűződő alapvető jogot.«
A gazdasági szabadságjogok biztosításához elengedhetetlen egy erős alapokon álló jogrendszer, ami védi a magántulajdont és betartatja a szerződéseket anélkül hogy túlzott adókat és többletfeladatokat róna a nemzetgazdaságra. Úgy tűnik, hogy a Fidesz és a Kereszténydemokraták ezt legalábbis részben értik, a költségvetés átláthatóságára és a közpénzek felelős felhasználására vonatkozó javaslataikból ítélve. De talán elfelejtkeznek arról, hogy Jefferson elveinek érvényesüléséhez az egyéni szabadságjogok védelme is szükséges, amely nélkül az egyéni felelősségvállalás gondolata értelmetlen.
Az alkotmánytervezet a magánvállalkozásokba való állami beavatkozásnak is teret enged a tágan értelmezhető közjó érdekében. Egészen pontosan a jelenlegi tervezet szerint a »munkavállalók és a munkaadók… a nemzetgazdaság fenntarthatóságára és más közösségi célokra is figyelemmel — együttműködnek egymással.« Az ehhez hasonló tágan értelmezhető kijelentések alapul szolgálhatnak a piaci folyamatokba való túlzott állami beavatkozásoknak, és ezáltal az elmúlt időszak lomha gazdaságpolitikáját betonoznák be.
A tervezet ezeket a potenciális problémákat még megfejeli azzal, hogy a törvényhozói és végrehajtó hatalommal szemben gyenge és rosszul meghatározott fékeket épít be. A tervezet az Alkotmánybíróságnak csak akkor és azokban az esetekben ad végső felülbírálati jogot gazdasági ügyekben, ha az összefüggésben van »az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal«. Ez a korlátozás nem csak gyengíti a Parlamentet ellenőrző bíróság hatalmát, de aláássa a szabadságjogok intézményes garanciáit - beleértve a tulajdon szerzéséhez, birtoklásához és használatához való jogokat és az egyén vagy állam által ezekben a jogokban bekövetkezett sérelem esetén bírósághoz való folyamodáshoz való jogot. Az Orbán-kormány helyesen deklarálta alkotmányos elköteleződését a hatalmi ágak szétválasztása mellett, de jelenlegi alkotmánytervezet alkalmasabbnak tűnik a kormányzati kiadáscsökkentések eszközléséhez. Az Alkotmánybíróság széles hatalommal való felruházása lehet, hogy ez utóbbinak potenciális akadálya is lehet, de egy ilyen rövid távú közpolitikai célkitűzést össze sem lehet hasonlítani annak a hosszú távú kockázatával, hogy a hatalom egy bizonyos kormányzati ág kezében összpontosul.
A tulajdonjog, a gazdasági szabadságjogok és a független bíróság megerősítése révén Budapest végre beteljesíthetné az 1989-es rendszerváltás folyamatát. Ennek elmaradása egy történelmi lehetőség kihagyása lenne.
Marion Smith a budapesti Common Sense Society elnöke és a Heritage Foundation kutatója Washingtonban”
