Egyesek kritizálják az iparág tehermentesítésére javasolt 25 milliárd eurós csomag egyik záradékát, miszerint az csak a telephely fenntartására kötelezi a vállalatokat. A javaslat szerint a cégek nagyjából minden mást megtehetnek. A mechanizmust, „hibernációs bónuszként” vagy „neoliberális tankönyvi megoldásként” jellemzik a szakértők.
Persze lehetne kárörvendően csámcsogni a németek megoldásán, de tudatosítanunk kell, hogy sok fontos ipari előterméket gyártanak Németországban, leállásuk esetén egész Európában könnyen megszakadhatnak, a Covid óta amúgy is sokkal sérülékenyebbek az ellátási láncok.
Jön az áramárfék is
A gázárfék után a szövetségi kormány bevezetné az áramárféket is, amit a villamosenergia-termelők bizonyos bevételeinek elszívásából finanszíroznának, követve az EU Bizottság stratégiáját. Voltak olyan javaslatok is, amelyek
az extrahaszonnak akár a 90 százalékát is lefölöznék.
A villamosenergia-piacon a végső árat az utolsó (legdrágább) erőmű határozza meg, amelyre az ellátáshoz szükség van. Először mindig az alacsonyabb termelési költségű erőművek szolgáltatnak áramot. Ezek többnyire nap- és szélerőművek. Következnek a szén- és atomerőművek, végül a gáztüzelésű erőművek, amelyek jelenleg különösen drágák. Ha ezek alapján határozzák meg az árat, akkor minden más típusú erőmű üzemeltetője hatalmas nyereségre tesz szert.
A tengeri szélerőművek esetében kilowattóránként tíz cent referenciaköltséget és három cent biztonsági pótdíjat alkalmaznának. Atomerőművek esetében négy cent referenciaköltséghez szintén három cent a felár. A rendeletnek vonatkoznia kell a megújuló energiákra, a lignitre, az olajtüzelésű erőművekre, valamint a bányagázzal és hulladékkal üzemeltetett erőművekre is. Azonban nem vonatkozik a tárolókra, a kőszéntelepekre, a földgáz- és biometánerőművekre.