Betemetetlen lövészárkok

2016. október 24. 15:15

Nótin Tamás
Alfahír
Orbán Viktorék fogták a szocialista kormányzás minden gőgjét, arroganciáját, cinizmusát, és átkötötték egy nemzeti színű szalaggal.

„Orbán Viktorék fogták a szocialista kormányzás minden gőgjét, arroganciáját, cinizmusát, és átkötötték egy nemzeti színű szalaggal, majd ugyanezt tették a kommunizmus propaganda-kézikönyvével is. Magánosították az egész országot, saját javukra felhasználták a magyar társadalom megosztottságát és létrehozták a maguk Kádár-rendszerét, azt, aminek a lebontásához egykor ők is segédkeztek.

Most 2016-ban, a forradalom 60. évfordulójára hősi pátoszt emeltünk az ’56-os forradalom és szabadságharc köré. A jó és a rossz harcává vált, amely mintha sose akarna véget érni, vagy sosem akarnák, hogy véget érjen. A hatalom irányítói mintha azt sulykolnák folyamatosan, hogy ők ’56 hősi szellemének örökösei, kiteljesítői, akik pedig nem értenek velük egyet, nem tartanak velük, azok mind a kommunista ellenség utóvédjei. Ebben a lövészárokban élünk. ’56 legfontosabb tanulságának az lett kikiáltva, hogy Magyarország sorsát mindenkor hősök és árulók alakítják. Sokáig én is abban hittem, hogy ez a legfontosabb végkövetkeztetés. De már nem. 1956-nak persze vannak hősei, áldozatai, bűnösei, árulói….én mégis inkább testvérharcaink egy tragikus mementóját látom benne. Ha pedig van tanulsága, akkor számomra az, hogy 60 évvel később ideje lenne megbékélnünk egymással a szakadatlan harc helyett. A kommunistázás, a nácizás, a jobbozás, balozás a XX. század sebeinek az örökös feltépése.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 52 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A Jobbik jó úton halad a megbékélés felé. Hogy a forradalom bűnöseivel és árulóival, illetve ezek utódaival, az már részletkérdés.

Kiegyezést a következmények nélküli országban? Minden enyves kezű erre vár.

"Állítsunk egy közös listát!" - igazából már csak ezt a pillanatot várom a Jobbik részéről...

:))))

Na ja!

A demokráciában vannak betemetlek lövészárkok.

A diktatúrában pedig betemetik a lövészárokba azokat akik ássák.

Lehet választani.

Ja, de az SZDSZ-metafórában is lenne sok igazság. De a legtalálóbbnak még mindig a Dávid-Herényi-féle MDF-et látom. Most kipróbálják ugyanazt 20%-ról indulva. (Viszont hátráltató tényező, hogy mindezt a legradikálisabb, verbálisan "legasztalcsapkodóbb" legszéljobbról indulva kísérlik meg.)

"1956... testvérharcaink egy tragikus mementója..." - nem polgárháború volt.

Ez már csak így van 2013 ősze óta, egyre gyorsuló ütemben.

Mára már megkülönböztethetetlen Vona Mesterházy-tól vagy Molnár Gyulától, az alfahír a hvg-től vagy a Népszavától...

Ha mondjuk ezt a cikket 2012-ben megmutattuk volna bármilyen jobbikos közönségnek... hmmm... képzeljük el a reakciókat.

Természetesen meg kell békélni.
De akkor nem megyek az ünneplő tömegbe fütyülni, ha békülni akarok.
Le lehet a kormányt váltani a választásokon, megfelelő program kell hiteles emberekkel.
Az ellenzék bizonyos dolgokat jogosan kritizál, de legalább annyi esetben hazudik is.
A kormányt a gazdasági eredmények igazolják.
Biztos sok ember nélkülöz, de messze nem annyi, mint amennyiről az ellenzék fantáziál.
Tessék körülnézni a bevásárló központokban.
Sajtószabadságot meg demokráciát keresni ahol szabad az uszítás az interneten, a Népszavában, a Klubrádióban, az RTL TV-n, a hetilapok nagy részében, mi több a HÍR TV-ben és a Magyar nemzetben is.
Ne vicceljünk!

Egyébként a 2006-os Gyurcsány-féle rendőrrohamnak semmi következménye nem lett, ez is a békülés jele. VAGY NEM?

Tudod Tamás, lehet, hogy már nem vagy "túl heves és túl naiv", mint 2006-ban, de még mindig igencsak "leegyszerűsített világképpel" rendelkezel. Sőt, meglehetősen hamissal. És erre nem mentség a fiatalságod sem, mert akit érdekel a történelem, az bele is tudja élni magát a születése előtti korokba és nem festi át a múltat a saját ideológiáival.

Tudod kinek a "testvére" Rákosi, Gerő és az ÁVO-s (pufajkás) pribékek! A zsarnokság kiszolgálói között voltak testvérek, ez igaz, de ők nem nem harcoltak a rendszer védelmében, hanem hallgattak, bujkáltak, menekültek. A ruszkik harcoltak, de akik közülük testvérek lehettek volna, azok Szuezbe jöttek, nem velünk harcoltak.

A hazug, rothadt késő-kádári rendszernek nagyon sok "testvér" támogatója volt, az "aki nincs ellenünk, az velünk van" jegyében. Valljuk meg, ők a rendszer keretei között igen sokat kaptak is az 56-tól megrettent Kádáréktól azért, hogy elfelejtsék a forradalmat és elfogadjanak néhány lózungot: a békés, zaklatásmentes, gyarapodó élet lehetőségét és egyre inkább csak látszatát. Számukra érthetetlen volt a rendszer bukása és zavarban voltak, szétesett az identitásuk, ezért nem tanították nektek a háború utáni történelmet. Nekik a rendszerváltozás során kezet nyújtottunk, az általad áhított megbékélés jegyében. (Maradjunk annyiban, hogy vissza is éltek vele 2002-ben, amikor teljesen indokolatlanul visszahozták a nyakunkra szeretett egykori kommunistáikat.)

Azt azért szögezzük le, hogy a mézes-mázos felszín mögött a Kádár-rendszer kőkemény diktatúra volt ám, öregem. Ó hogyne, akkor is lehetett, mi több, kellett szavazni. De ha nem érzitek, hogy mi a különbség a 90 előtti és utáni szavazások között, akkor szóba sem érdemes veletek állni, mert hülyék vagytok. Ha pedig érzitek és tudjátok a különbséget, akkor meg mit kádároztok és diktátoroztok itt? Akkor gyűjtsetek szavazókat. Nekünk a rendszerváltoztatás után még egy fél életbe telt, amíg annyi szavazatot tudtunk gyűjteni, hogy a "testvérek" kormányait végképp ki tudtuk szorítani a hatalomból.

A különbség számodra csak nemzeti színű pántlika? Lehetséges, ha "gőgben, arroganciában és cinizmusban" mérjük a kormányzás tartalmát és hatékonyságát. Neked valóban ez számít? Azt ugye tudod, hogy az a lejtmenet, amely majdnem a görög szakadékba vezetett, az "úriember" Medgyessyvel kezdődött, nem az arrogáns Gyurcsánnyal? Vagy milyen finom ember volt az előző bankelnök és milyen cezaromán a mostani. Csak éppen össze sem mérhető a teljesítményük. Úgyhogy hagyjuk ezt a gőgözést is, barátom!

Bármilyen furcsa, a politikában is a teljesítmény számít, nem a stílus. Jobb lenne, ha a jó teljesítménnyel jó stílus is járna, csak tudod, mi korosabbak már azt is megtanultuk, hogy minden vonzó politikus mögött ott vannak a taszítóak is. Már nincsenek széplelkű illúzióink.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés