Október 23., kedd
„1956. október 23-án délelőtt Miskolcra indultunk autón Sz[abó] L[őrinc] szerzőestjére Fl[óra], Sz[abó] L[őrinc] felesége, leánya s én. (Hetekkel előbb elvállaltam a bevezetőt.)
Az autó már a ház előtt volt, amikor az Írószövetség egyik titkárnője telefonált, hogy délben elnöki ülés. Mondtam, [hogy] már a nevünk is ki van plakátozva.
Délután 3 felé érkeztünk meg, Bihari Sándor [és] Szekrényesi [Lajos] várt bennünket. Öt óra után a városházára mentünk, fogadás volt. Itt Földvári Rudolffal ismerkedtünk össze.
Az előadás után közös vacsora. Ennek vége felé mögém lépett Szekrényesi, s még titokként súgta fülembe: Pesten utcaharc, igen sok halott a rádió körül. Az eredeti terv szerint Miskolcról másnap Sárospatakra kellett volna mennünk a diákokhoz, onnan pedig még aznap Debrecenbe – már közös szerzői estre.”
(Részlet Illyés Gyula Atlantisz sorsára jutottunk – naplójegyzetek 1956-1957 című könyvéből. A kiadvány megvásárolható a Magyar Szemle szerkesztőségében.)
Összesen 17 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Ez bonyolultabb kérdés.
Persze lehet megerőszakoltan egyenlőségjelet tenni két alaphelyzet közé, de óriási hibát követ el, aki azonos szempontok szerint tekint az amerikai és a - mondjuk - magyar hazafiasságra, patriotizmusra, vagy akár nacionalizmusra.
Egy amerikainak nem nagyon kell aggódni, míg a magyar aggódás indokolt, sőt szükségszerű.
Ezért a te okoskodásod merő butaság, de nem akarlak sértegetni, ezért azt mondom: korlátoltság.
Igen. De "rendszerváltás" címén itt hirtelen nagyon sok okos, bátor, tisztességes antikommunista ember lett - utólag!
Jobb lenne, ha most, a saját korukban lennének okosak, bátrak, tisztességesek! Mint pl. Illyés Gyula volt anno.
Bejelentkezés