Jelenleg csak a hozzászólások egy kis
részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon! A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Ötvenhat örökségét nem óriásplakátok, hanem a szekrények titkos mélye őrzi. Onnan hagyományozódik egyik generációról a másikra. Képtelenség kisajátítani, hiszen sosem lehet teljesen senkié. És épp így válik közkinccsé.
Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van.
Kötelességemnek tartom, hogy őszinte hálámat fejezzem ki, amiért a diákjaink spontán módon és megható egyetértésben segélyakciót indítottak el az oly sok megpróbáltatást elszenvedett magyar nép, főleg a magyar diákok megsegítésére.
Mély szomorúsággal és nehéz szívvel látjuk, milyen szörnyű helyzetbe hozták édes hazánkat azok az ellenforradalmi elemek, akik tudva vagy tudatlanul visszaéltek a demokrácia és a szabadság jelszavával, és ezzel utat nyitottak a reakciónak.
A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen.
A felvételen Dózsa László szerepel, akinek ’56-os hősiességét mindeddig támadás nem érte. Pruck Pál többszörösen büntetett bűnöző volt, akit visszatérően szerepeltettek a forradalom lejáratásának igazolására.
Tisztelt Schmidt Mária! Ön azt állítja, hogy a fotón Dózsa László látható. Én azt mondom, hogy Pruck Pál látható a fotón, sőt a fénykép készítője is azt írta a fotó alá, hogy Pál Pruck. Fejezze be az apám mocskolását, és kérjen bocsánatot!
Minden nap, amikor hazamegyek a Haller utca végébe, golyónyomok fogadnak. Ott éktelenkednek a kapu melletti falon. És ott vannak a lelkekben is hat évtizede. A Kelet barbár, és könyörtelen, a Nyugat pedig sunyi és hazug.
Hamarosan megkezdjük a brit közösség evakuálását. A konvojt a családi gépkocsim vezeti majd, benne csecsemő fiammal, Neillel, aki holnap lesz egy hónapos.
Épp most idéztek be sürgősen a magyar külügyminisztériumba és közölték velem, hogy szovjet csapatok érkeznek Kárpátalja felől. Nagy, aki külügyminiszteri hatáskörben tevékenykedik, azonnali távozásukat követelte és bejelentette, hogy a magyar kormány megtagadja a Varsói Szerződést, és hogy az ország semleges. Mint később kiderült, az általa továbbított note verbale az ENSZ felé is bejelentette ezen igényét és a négy nagy hatalom védelmét kérte Magyarország semlegességének biztosításában.
Este a rádió közölte, hogy újabb szovjet csapatok érkeznek Budapestre. Nagy Imre kéri ezek visszavonását. Bemondta a rádió, hogy az úttörő szervezet helyett ismét cserkész szervezet lesz. Este a harcban elesettek emlékére az ablakokban gyertyák égtek.
Nyilvánvaló, hogy Nagy-Britannia nagy együttérzést tanúsít a magyarok iránt. Nagyszerű dolog, hogy ennyire aggódnak ezért a pici, szinte jelentéktelen országért. A követség ablakából a konzul nemrégiben szemtanúja volt egy nő letartóztatásának. A jelenet megdöbbentette és mélyen megindította. Szívmelengető volt látni az érzéseit.
Ahogy az orosz csapatok elkezdték a kivonulást Budapestről, megindult a vadászat az ÁVH tagjaira. Az ávósok diplomata rendszámmal ellátott járművekkel próbálják elhagyni az országot. Emiatt a városon kocsival keresztülhajtó minden diplomata gyanús. Egészen más az, ha az embert egy hivatásos katona állítja meg, mint amikor egy 12 éves gyerek szegez géppisztolyt a fejéhez, amíg a papírjait ellenőrzik!
Apuval 9h-kor sétálni akartunk menni. Mi mindig azt hittük, hogy mifelénk van a rumli, pedig a mi házunk nem kapott egy lövést se, ott pedig átlagosan egy házra 3 lövés esett. Tovább menve mindig több volt a belövés a házakon, és a Baross utcánál már egy ház össze is volt dűlve. Anyuval a Klauzál csarnokba mentünk. Visszafelé láttuk, hogy a Jóskát még mindig verik.
Dr. Edith Martin, egy eltűnt brit állampolgár, akinek ügyében már jó ideje próbálom intézkedésre bírni a magyar kormányt, a politikai börtönök megnyitását követően ma besétált a követségre. Edith, aki Magyarországon született, de házasságkötésénél fogva brit állampolgár, hét évet töltött magánzárkában, miután évekkel ezelőtt eltűnt. A saját biztonsága érdekében autóval azonnal Bécsbe küldtük.
Gyuli reggel közölte velem, hogy az oroszok elhagyták Budapestet. A Köztársaság téri pártháznál pedig az ÁVH-sok ellen küzdenek. A pártházat ostromolják. Ott volt ágyúzás. Az ÁVH-sokat a forradalmárokat lábuknál fogva felakasztják. Egyesek rendőrruhába próbáltak bújni, azonban ezeket is észrevették, és megkapták méltó büntetésüket.
Nagyon szép idő volt. Jancsival a naplónkat írtuk. Nagyon sok repülő járt a levegőben. Röpcédulákat dobáltak, de balszerencsénkre a Corvin tetejére estek. Ma jelent meg először a »Függetlenség« c. napilap. Délelőtt ugyan nem lőttek, de délután versenyeztek a mennydörgéssel. Apu később elment megnézni, hogy mi van. Mikor hazajött, azt mondta, hogy a felkelők két ávóst felakasztottak lábuknál fogva egy fára.
A feladatunk annak elősegítése, hogy az oroszok presztízsveszteség nélkül visszavonulhassanak, látszólag a jelenlegi magyar rezsim kérésére, anélkül, hogy úgy tűnjön, hogy anti-kommunista magyarok űzték volna ki őket.
A forradalmárok kikérdezése az én feladatom lett. Most beszéltem egy fiatal forradalmárral, aki egy ungvári szovjet táborból szökött meg. Részletesen beszámolt arról, hogyan szállítják el az elfogott forradalmárokat a Szovjetunióba.
Reggeli után átmentem Jancsihoz. Átvittem a „Pesti Hírlap” lexikonát és abból neveztük el a város utcáit. Délfelé kiabálást hallottunk kinéztünk és láttuk, hogy a „Nemzeti Színház”-nál egy nagy tömeg kiabálja: „Ruszkik haza!”
2 óra tájban a lexikonból a környező államok címereit nézegettük. Ekkor egy tüntetés hangját hallottuk: »Ruszkik haza!« A kormány ezt meg is fogadta. Az újságok azon kívül, hogy Kossuth-címerrel jelentek meg, hozták a hírt, hogy Budapest területéről megkezdik a szovjet csapat kivonását.
Noel Barbert, a Daily Mail tudósítóját vérző fejjel hozták be a követségre. Újságíró kollegájával és egy magyar barátjával a várost járták, amikor egy őrszolgálatot teljesítő orosz katona géppisztolyával rálőtt.
„A halott hősök nem tudnak krumplit pucolni. Tedd a dolgod és ne vállalj felesleges kockázatot.” Apám ezzel a tanáccsal látott el engem, amikor eltávozásra hazatért Franciaországból az első világháborúban. Ma este ismét eszembe jutott, amit mondott. Veszélyes utazáson vagyunk túl. Tüzet nyitottak ránk, de Noel Barbert, a Daily Mail tudósítóját sikerült eljuttatnunk egy közeli kórházba.
A szovjet ellenes magyar felkelés leverése 60 évvel ezelőtt tragikus szimbóluma a hidegháború alatti kommunista barbarizmusnak. Az évforduló alkalmat adna az országnak a szabadság és a demokratikus szolidaritás melletti elkötelezettségét ünnepelni. Sajnos Magyarország kormánya nagyon messze áll ezektől az értékektől.
Összesen 20 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
KORRUPCIÓELLENES ÜGYÉSZSÉGET!!!!!!!!!!!!
Sintér Pándor erősen a markában tartja Orbánt, aki nem tud kiszabadulni.
Hiába, aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.
"válasz erre: @Székláb
@Zsolt 75
Meg az is, hogy a Demszki üzemképesen, benzinnel, lezáratlanul odakészitette és puszta véletlenségből arra járt Ügynök Gyuri bácsi."
Nem tisztem, hogy megvédjem, de sokkal inkább székláb az ügynök.
És a T-34-esben dieselmotor dorombolt, amihez nem benzin kell.
Bejelentkezés