Salgótarjánból buzdított szavazásra Ferencz Orsolya (videó)
„A tét az életünk, a tét a béke” – szögezte le az országgyűlési képviselő.
Nem félek a kortól, amelyben élnem kell. Még akkor sem, ha megfosztott minden illúziómtól.
„ (...) Fát állítok. A semmi ága helyére. Gyertyát gyújtok. Vezesse. Fát állítani ma már felér egy forradalommal. Mert mi itt, Európában annyira befogadók, toleránsak és liberálisok lettünk, hogy tiszteletben tartjuk mindenki hagyományait és érzékenységét, a saját hagyományainkon és érzékenységünkön kívül. Ma már csak az nem tiszteletre méltó, ami mi, magunk vagyunk. És ilyenkor már közel a vég. De senki ne gondoljon valami drasztikus, látványos, apokaliptikus végre. Ez a vég olyan csöndes lesz, langyos, puha, szinte észrevehetetlen. Igen, úgy leszünk nem önmagunk, hogy még észre sem vesszük. Ezért fog eljönni ismét.
Kérlelhetetlen szelídséggel. De a három királyok már nem érnek rá, más, fontosabb dolguk akadt.
Fát állítok. Lázadok. Apám már nincs velem. Apám férfi volt, anyám nő. Lemaradtunk a korról. De Ő maradt, s neki be merem vallani maradiságomat. S mert eljön, ezen a télen is, nem félek. Nem félek a kortól, amelyben élnem kell. Még akkor sem, ha megfosztott minden illúziómtól, s elvette minden álmom. Még akkor sem, ha látom, ennél a szabadságnál soha, semmikor nem volt undorítóbb szabadság a világtörténelemben.
Nagy Lászlótól azt kérdezték a vele készült utolsó interjúban, ha száz év múlva valaki látja ezt a beszélgetést, mit üzen nekik? S ő így válaszolt: »Ha lesz még emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Bocsássák meg, hogy csak ennyit tudtam tenni értük.« Nem száz, csak negyvenöt év telt el azóta. S én egyre többet gondolok arra, van-e emberi arcunk még. Te bocsáss meg nekünk, kérlek.”
Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton