„Örvendezzünk!” – Horn Gábor személyében megérkezett a honi szellemi nehéztüzérség, hogy beavasson minket a nagyvilág rejtelmeibe

A nemzetközi helyzet fokozódik, legalábbis abban az értelemben, hogy egymást érik a vágyvezérelt valóságmagyarázatok hazánk geopolitikai elkötelezettségét illetően. A The Times még csak odáig merészkedett, hogy Magyarország szabotálja az Oroszország elleni fellépést, és elszigetelődött a Nyugaton belül. A Forbes publicistája, Mike O'Sullivan pedig már az Unióból akar kitessékelni minket. 

E narratívákhoz kívánt felzárkózni 

aki ünnepi aktuálpolizitálásában ekképp dörren meg: „Ma a Nyugat a legelvetemültebb ellenség a kormányzat szemében, azok az értékek, amelyek a forradalmárok szemében célok voltak, ma semmisek a kormányzó hatalom számára.”

Különböző helyekről, különböző színvonalon érkeztek e támadások, azonban gondolati alapjuk, értékszemléletük ugyanaz: Magyarország rossz pólust képvisel, ők (a Nyugat? a progresszívek? a magyar haladó baloldal?) az erkölcsi jót. Az ellentétpár természetesen ízlés szerint színezhető: hazánk a diktatúra oldalán áll a szabadsággal szemben, nyugat helyett keletre fordítja fejét, '56 hősei helyett az elnyomók oldalára állt és a többi.

Eme összevetések sajátja, hogy 

és mind a stratégiai gondolkodás fájó hiányát kívánják leplezni. Nézzük csak meg alaposabban!

Magyarország kárhoztatott elszigetelődése csupán egyszerű és világos értékválasztás a jövőnket meghatározó kérdésekben. Ilyen a társadalomformáló erőkkel szembeni szellemi immunitás igénye, de ilyen a migrációs politikában képviselt szemlélet, vagy a szomszédunkban dúló háború kapcsán elfoglalt álláspont. Utóbbit tömören kifejtve a nyugati publicisták kedvéért: Oroszország háborús agresszor. A háborút diplomáciai úton kell megoldani. Magyarország érdeke a békés rendezés. Minden lépésünket a 150 ezres ukrajnai magyar közösségre tekintettel kell megtennünk. A háborús menekülteknek pedig segíteni kell. Egyszerű, könnyen felfogható üzenetek.

ugyanis a fegyveres konfliktus különböző mértékű és intenzitású támogatása, illetve a félszívvel és ötletszerűen bevezetgetett bojkott sem tartozik a kiérlelt és világos válaszok közé. A háború pedig túl régóta tart, és túl hosszú árnyékot vet előre ahhoz, hogy egzakt válaszok helyett a tétova félmegoldásokkal operáljunk.

Ejtsünk szót az erkölcsi sakktábláról is, amelyen e kritikusok önképük szerint a világos bábokkal játszanak, míg Magyarország a sötét királyt irányítja. Nos, az elmúlt évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy Európa korábbi, hagyományos civilizációs értékeit épp e haladárok írják felül. Lehet persze új mércéről, új értékrendszerről, új világról beszélni, de akkor engedtessék meg, hogy mi pedig maradhassunk annál az éthosznál, amit Európának gondoltunk eddig! Mi ugyanis még hiszünk, a szónak minden értelmében. Világnézetileg mi a klasszikus, keresztény hagyományokra épülő közösségben, 

Végül '56-ra is térjünk ki, hiszen Horn Gábor eszmefuttatását október 23-a alkalmából tette közzé. Ahogy írta: „1956 örökösök nélkül maradt. Ha akadnak is követők, erejük nem látszik.” Nos, ha forradalmi folytonosságot keresünk, az bizonyos, hogy a pesti srácok utódait nem azok között találjuk, akik hazánk önállóságáról egy határokat feloldó Európában lemondanának. A Corvin közben elképzelt szabadság egészen biztosan nem ez. Nem Brüsszel és nem Moszkva. Egy saját, szabad értékválasztáson alapuló szellemi út, amin végre esélyünk van elindulni.

(Nyitókép: képernyőfotó)