Mindig van rosszabb

„Ekkor történt, hogy egy email megírása után felálltam a székről – legkisebb fiam emlékei szerint éppen azt mondtam, hogy »Arra jöttem rá« –, amikor a derekamba földöntúli fájdalom nyilallt (e kifejezés őrzi harcos őseink emlékeit a testbe csapódó nyílvesszők okozta kínról), nagyot kiáltottam, és elterültem az ágyon. Nem csak az nem derült ki, vajon mire jöhettem rá, de megmozdulni is alig bírtam. Egyik pillanatról a másikra rádöbbentem, hogy minden helyzetnél van rosszabb. Mert idegesítő Gyurcsány, Pressman, az ellenzék brüsszeli hazaárulásai, de mindez mennyivel elviselhetőbb, ha az ember közben békésen kavargathatja a tejeskávéját, és mézet csöpögtethet a vajas kalácsra, mint azokon a gyönyörű reggeleken, amikor még önerőből fel tudott állni, és képes volt egyedül is meglátogatni a mellékhelyiséget.

Az önjáró, büszke férfiból egyszeriben kiszolgáltatott, tehetetlen báb lesz. Ilyenkor rádöbbenünk, mennyire nem uraljuk a világunkat, még egy pohár vizet sem tudunk magunknak hozni. »Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?«, kérdezi Jézus, és e szemlélettel minden kár felvillant valami hasznot.

Szükség van a rosszra, hogy értékelni tudjuk a jót. Sötét nélkül nem volna jelentősége a világosnak, ha nem munkálkodna körülöttünk folyvást a sátán, talán fel sem tűnne az isteni gondviselés.

Szerencse, hogy mi még emlékszünk a szocializmus nyomasztó gazdasági-társadalmi-lelki pusztítására, Gyurcsány szemkilövető hazug kormányzására. Ha nem fáj a derék, gyorsan magától értetődőnek vesszük a legegyszerűbb jó dolgokat, de alkalmanként elkerülhetetlen szembesülni vele, hogy mindenért hálásnak kell lennünk.

Aki tehát megtapasztalta, hogy a dolgok magától értetődőnek látszó működése milyen vékony hajszálon függ, nem kockáztatja meg ezt hirtelen mozdulatokkal vagy a balliberálisokra adott szavazatokkal.

Most így, hanyatt fekve, a combomon megtámasztott laptopon keresgélve a betűket, ennyi tanulságot tudtam leszűrni. Soraimat némi optimizmussal, Petőfitől kölcsönözve zárom: »Más levelem majd több lesz és vidám.«”

***

***

A nyitókép illusztráció. Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd