„Nem hiszem, hogy hőst kéne csinálni Suhajda Szilárdból, mert nem volt az, nem fedezett fel semmit, a tevékenységének nem volt látható közhaszna” – fogalmazott a Spirit FM Önkényes Mérvadó című műsorában a publicista, aki nincs meggyőződve arról, hogy ez a hír közérdekű. Szerinte azonban a bulvármédia „úgy rabol rá a tragédiára, mint a hiénák a döghúsra”.
Puzsér Róbert arról beszélt, hogy
a hegymászó a maga kedvére, a maga élményét hajtva készült felmenni a Mount Everestre, és pontosan tisztában volt ennek a kockázatával.
„Nyilvánvaló, hogy jár a kegyelet és a részvét is. Azt hiszem, elsősorban a hozzátartozóinak. Nem gondolom, hogy a részvétlenség elfogadható akármilyen szenvedély esetében, ha az illető belehal. (…) De azt gondolom, példaképet sem kell fabrikálni belőle” – mondta, egyúttal minden függő számára figyelmeztetésnek tartja, hogy az ember a szenvedélyébe könnyen belehalhat, és „talán érdemes választani, hogy az ember a családjának, a hozzátartozóinak, a gyerekeinek szánja oda magát, vagy igazán a szenvedélyének”. Mert úgy tűnik, ha ő maga nem választ, a sors előbb-utóbb választás elé állítja, és itt is ez történt.
A publicista szerint sokszorosan, százszorosan benne volt a pakliban, ami történt. „A kalkulálható kimenetelek egyike történt. Van az a mondás, hogy addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik” – fogalmazott.
Megjegyezte azt is, hogy„különös politikai törésvonalak” mentén oszlanak meg az álláspontok, mert szerinte míg a „NER-vélemények” döntően hősiesnek látják Suhajda életét és végzetét, és nagy földrajzi felfedezőkhöz hasonlítják őt, addig a liberális oldal a „Minek ment oda?” típusú érveléssel él, mert zsigeri az ellenállásuk a „NER-véleménnyel” szemben.
Nyitókép: Baksa Norbert