Elvis él, Budapest élni fog

„Az állott lecsóba csapott bele Tarlós István. Igaz, Elvis Presley a lehető legpopulárisabb választás, abszolút klasszikus, és mivel régen élt, még azt is megbocsátjuk neki, hogy kábítószeres parázna volt. Olyannyira köznevesült, hogy Gyurcsány Ferenc annak idején „falusi elviszként” írta le Orbán Viktort. Ami remélhetőleg nem akadályozza meg a keresztelőt. Mert Elvis viszont már a huszadik század, a popkultúra ikonja, ráadásul amerikai. És máshogy írják a nevét, mint ahogy mondják! Óriási ugrás ez a jobboldaltól, és kibontásra érdemes irányzat. Plusz poén, hogy míg a valaha a megújulás ígéretét hordozó fiatal fideszesek a cenzúrán meg a vármegyék visszahozásán ügyködnek, Tarlós lazán előz egy fél évszázaddal.

Az utca embere, sajnos, már csípőből nyesi oda, hogy hádevalami magyarról kéne inkább! van elég híres magyar, nem-e? Persze ha mondani kellene egyet, akkor megáll a tudomány, mivel nincs is annyi híres magyar. Aki van, arról már neveztek el utcát, Rejtő Jenővel bezáróan, mellesleg azt is kivételes aktusként, népi kezdeményezésre. Az Elvis tér miatt fintorgók már ennek a gyakorlatnak a rabjai, abba nőttek bele, hogy egy közteret feltétlenül valami érinthetetlen, tankönyvi díszmagyarról, vagy hazánkban honos fafajokról kell elnevezni. Mintha illetlenség lenne egy névvel folyton emlékeztetni őket arra, hogy már 1970 is elmúlt, továbbá léteznek másik országok, még a szomszédainkon túliak is. Örömteli volna, ha eljönne az idő, amikor ezek a tények senkinek a nyugalmát nem zavarják meg, és még ötvenhatos generálszósszal se kell meglocsolni ahhoz, hogy lenyeljék.”