A világ legsokoldalúbb bringása olyat villantott, mint Visegrádon, Valter Attila a főmezőnnyel jött meg az idény első Klasszikusán

2023. március 19. 16:47

A holland Mathieu van der Poel nyerte a tavasz első egynapos klasszikusát, a Milánó–Sanremo kerékpárversenyt. A győzelemhez egy tökéletesen időzített támadás volt a kulcs az utolsó emelkedőn, majd egy megveszekedetten gyönyörű lejtmenet. Valter Attila dobogós helyhez segítette csapattársát, és a főmezőnnyel érkezett meg.

2023. március 19. 16:47
null
Balázs Boldizsár

A világ és főként Európa több millió háztartásában, ahol a lusta hétvégi főzések nélkülözhetetlen hangulati eleme a háttérben folyó országúti bringaverseny, a tavasz kezdetét a Milánó–Sanremo napja jelenti.

Ez a szezon első klasszikus egynapos versenye az ötből. Egy közel hét órás, folyamatosan fokozódó tempójú,

300 kilométeres tekerés az Olasz Riviérán. 

Olyan verseny, amit 116 éves múltú címként nem csak minden bringás meg akarna nyerni – de sokaknak van is valós esélye rá. Nyerték már könnyűcsontú, szikkasztott testű háromhetes-menők, ahogy bivalyerős, láncot-kormányt tépő sprinterek is. Tavaly például ész és vakmerőség elegyével szerezte élete győzelmét itt a szlovén Matej Mohorič.

Idén egy perc nyugta sem volt a mezőnynek. Valakik folyamatosan húzták a sort. Minden idők második leggyorsabb átlagtempójával teljesítették a távot; csak 1990-ben mentek még jobb sebességet. Amiből kiderül az, hogy a kerékpárok bár hatalmas technológiai fejlődésen mentek keresztül, és a sportágnak voltak időszakai, amikor az edzésmódszerek – némi eufemizmussal – komolyabb erőállapotra vezettek, mint ma, mégis a versenyeket alapvetően a nagyjából százhetven versenyző szándéka alakítja.

Ha sokan érzik a legerősebbnek magukat, akkor sok csapat fog munkálkodni azon, hogy a potyautasokat mielőbb elhagyja a főmezőny, és a kibontakozó közös akarat egy kíméletelen hajtást eredményez.

A magyar bajnoki mezben tekerő Valter Attila ebben a ritkamód zaklatott környezetben óvta meg a csapata elsőszámú emberét minden bajtól, és vitte el az utolsó, legendás emelkedő, a Poggio aljáig, ahol a szokásoknak megfelelően eldőlt a verseny.

Négyen hagytak ott mindenkit a Poggión. A bringaőrült olaszok egyetlen igazi esélyese, Filippo Ganna, aki számára a hazai klasszikus egynapos az év versenye. A világ legjobb csapatának legjobbja, Valter Atti csapattársa, a belga Wout van Aert. A holland Mathieu van der Poel, aki a magyar Giro-szakaszok legnagyobb sztárja volt. Van Aert és van der Poel minden egynaposon esélyes, amin rajthoz állnak – ha országúton rendezik, ha erdei sárban. És ott volt negyedikként a sportág van der Poel melletti másik legnagyobb sztárja, Tadej Pogačar – aki pedig országúton esélyes minden versenyen, amin rajthoz áll, ha egynapos, ha háromhetes.

Ennél bitangabb négyest kézzel válogatni sem lehetett volna. Háromszáz kilométer általában elég jó szűrő.

A Poggio emelkedő legvégén Mathieu van der Poel robbantott. Ez némileg meglepő egy minden megmaradt vetélytársánál robosztusabb versenyzőtől, akinek az emelkedő-lejtő utáni utolsó két sík kilométer lenne a terepe. Ahhoz az önbizalomhoz, hogy mégis ezt a váratlant húzza már a felfelémenetben, komoly táptalajt adhatott, hogy tavaly a visegrádi fellegvárnál van der Poel egy hegyi befutóban tudta megnyeri a Giro d'Italia nyitószakaszát.

A holland robbantását senki nem tudta átvenni, 20 méteres előnnyel kezdte meg a lejtmenetet, ami az egyik legveszedelmesebbike a sportágnak.

Hét óra és háromszáz kilométer után 21 kanyar, zömében hajtűk.

Mégis, csak hat olyan pont van, ahol fékeznie szabad annak, aki nyerni akar. Ide kell igazán a tiszta fej és gyorsan visszaálló pulzus. „Amikor nyertem, a Poggio tetején 182 volt a pulzusom. Az alján már 132, miközben már indítottam egy támadást” – mondja a tavalyelőtti győztes.

Mathieu van der Poel a világ egyik vezető országúti versenyzőjeként sem akarja még mindig elengedni a téli szezon fő biciklis versenyszámát, a cyclocrosst. Jeges vagy tocsogós sárban mennek vállt vállnak vetve itt is Wout van Aerttel, mióta csak az eszüket tudják.

A belga Wout van Aert, mögötte a holland Mathieu van der Poel még januárban egy cyclocross versenyen. A környék határozottan nem az Olasz Riviéra.<br>Fotó: Jasper Jacobs / Belga / AFP
A belga Wout van Aert, mögötte a holland Mathieu van der Poel még januárban egy cyclocross versenyen. A környék határozottan nem az Olasz Riviéra.
Fotó: Jasper Jacobs / Belga / AFP

Ez a hatalmas biciklizni-tudás egy félelmetesen gyönyörű lejtmenetet tett lehetővé. Van der Poel megtriplázta az előnyét – pedig a kanyarokat legjobban ismerő üldöző, a hazai Ganna azt mondta, élete egyik legjobb lejtmenetét nyomta, és a cyclocross másik ásza is ott volt az üldöző hármasban.

Mathieu van der Poel így egymaga ért a célba, élete harmadik egynapos klasszikusát nyerve.

Ezzel megelőzte édesapját, Adriet, aki kettőig jutott; és ő is feliratkozott a Sanremo bajnokai közé, ahol anyai nagyapját, Raymond Poulidort 1961 óta jegyzik.

Nyitókép: Mathieu van der Poel a célban. Fotó: Marco Bertorello / AFP

Összesen 9 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Spiltyu
2023. március 20. 10:34
'thumbs up'
Spiltyu
2023. március 20. 10:32
ban please...
Schneller Domonkos
2023. március 20. 06:47
Szerintem jó összefoglaló, eredeti, és nem átvett írás, látszik h érti és szereti a sportágat, aki írta. A címnek van értelme. Örülök h a Mandiner foglalkozik kerékpársporttal!
Schneller Domonkos
2023. március 20. 06:28
Szerintem jó összefoglaló, eredeti, és nem átvett írás, látszik h érti és szereti a sportágat, aki írta. A címnek van értelme. Örülök h a Mandiner foglalkozik kerékpársporttal!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!