Elhunyt John Lukacs

2019. május 06. 18:19

A magyar származású, világhírű történetírót a pennsylvaniai Phoenixville-ben lévő otthonában. 96. életévében érte a halál.

2019. május 06. 18:19

John Lukacs Lukács János Albert néven 1924. január 31-én született Budapesten – ismerteti az MTI az önéletrajzát. Polgári családból származott, édesapja orvos volt. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem szakán kezdte meg. A második világháború idején zsidó származású édesanyja miatt munkaszolgálatra hívták be, ahonnan 1944 nyarán megszökött, sikerült túlélnie a nyilas rémuralmat és Budapest ostromát. Miután a szovjetek magyarországi jelenlététől nem várt semmi jót, útlevélkérelmét pedig elutasították, 1946-ban átment a határon Ausztriába, és végül az Egyesült Államokban telepedett le.

1947-től 1994-es nyugdíjazásáig Philadelphiában a Chestnut Hill College történészprofesszora volt. Évekig adott elő vendégprofesszorként a legrangosabb intézményekben, többek között a Columbia Egyetemen, a Pennsylvaniai Egyetemen, a Johns Hopkins Egyetemen és a Princeton Egyetemen. Az 1980-as évektől rendszeresen járt haza Magyarországra, a rendszerváltás után előadásokat tartott a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen és az ELTE-n.

John Lukacs visszatérő vendég volt a Mandiner oldalain, több interjút is készítettünk vele, legutóbb a 95. születésnapja alkalmából beszélt vele munkatársunk, ebben elmondta, hogy sokat gondol a hazájára. A januári beszélgetést itt olvashatja el. Készítettünk vele portréinterjút is, ebben John Lukacs úgy fogalmazott: „– Én történész vagyok, nem próféta. Fontos, hogy próbáljuk megérteni, mi volt a legszebb a múltban. Mert a múlt nem tűnik el teljesen, soha. Ahogy Kierkegaard mondta: mi a jelenben és a jövőben élünk, de csak a múltat ismerjük.” Megjegyezte az is: „– A 19. századi magyar arisztokraták nagyon sokat tettek a hazájukért. Nincs ehhez hasonló nyugat-európai arisztokrácia.”  Ebből az interjúból az is kiderül, hogy Lukacs hajthatatlan álláspontja szerint a Nyugat, különösen az Amerikai Egyesült Államok elhibázta a hidegháborút, amikor ideologikus módon a kommunizmus elleni küzdelmet látta benne ahelyett, hogy az orosz birodalom ellen küzdött volna.

 

Amerika és a 20. század krónikása

Több mint 30 könyve jelent meg, több száz tudományos cikket publikált. Fő kutatási területe a második világháború története volt, és sokat írt az amerikai történelemről és történetfilozófiai kérdésekről, kedvenc műfaja a közérthető, mégis magas nyelvi és szakmai színvonalon álló esszé. Első jelentősebb munkáját 1953-ban adta ki Nagyhatalmak és Kelet-Európa címmel. A hidegháború története című 1961-es művét mind a mai napig a hidegháborús korszak egyik legjobb elemzésének tartják, a könyvet 1966-ban bővített változatban is megjelentette.

Népszerű az Utolsó európai háború (1939-1941), valamint az 1945: Nulla év című munkája is. 1984-ben adta ki Az Egyesült Államok huszadik századi története című összefoglalását, 1988-ban pedig a magyar főváros múltjáról írt Budapest 1900 című könyvében. 

A párviadal című műve a második világháború egyik legizgalmasabb szakaszának dokumentumokon alapuló krónikája, a Churchill és Hitler közötti, 1940. május-júliusi nyolcvannapos párbajról szól, amikor az új brit miniszterelnök egyedül nézett szembe az Európát meghódító náci Németországgal. 1997-ben került a könyvesboltokba A történelmi Hitler című munkája, amely nem Hitler-életrajz, hanem a náci Harmadik Birodalom vezéréről megjelent biográfiák elemzése, de vizsgálja Hitler személyiségét és gondolkodását is. Számos történetfilozófiai és önéletrajzi jellegű esszét is publikált, kiemelkedik közülük az általa is legjelentősebbnek tartott A történelmi tudat, avagy a múlt emlékezete (2004).

John Lukacs volt az amerikai katolikus történészek szövetségének elnöke, munkásságát az Egyesült Államokban 1991-ben Ingersoll-díjjal, 2001-ben George Washington-díjjal jutalmazták. Magyarországon 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal, 2014-ben Széchenyi-nagydíjjal ismerték el tudományos pályafutását. Több egyetem is díszdoktorává fogadta, 2009-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemtől kapott díszdoktori elismerést.

Nem konzervatív, reakciós

Lukacs önmagát nem is konzervatívnak, hanem „reakciósnak”, a letűnőben lévő polgári kor képviselőjének nevezte, aki a populizmust tartotta a modern demokráciára leselkedő legnagyobb veszélynek. Mint magyarul is megjelent önéletrajzi kötetében, az Egy eredendő bűnös vallomásaiban (2001) írja, a reakcióst az különbözteti meg a konzervatívtól, hogy a megőrzés pártján van ugyan, de nem nacionalista. 2006-ban ugyancsak Egy eredendő bűnös vallomásai címmel riportfilmet forgattak vele Budapesten, amelyben életéről, a történelmi tudatról, Európáról és Amerikáról, az európai civilizáció válságáról, phoenixville-i otthonáról és szülővárosáról, Budapestről beszélt. 2013 májusában Búcsúelőadások címmel két előadást tartott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.

Magyar-amerikai kettős kötődését természetesnek vette. „Nekem Magyarország a hazám, és Amerika az otthonom. Én Magyarország fia vagyok. De tovább megyek. Az előbb azt mondtam, magyarul érzek. Ez az érzés olyan valami, amit az ember csak az anyjától kaphat. Innen nézve Magyarország az anyám, Amerika a feleségem” – vallotta egyik interjújában.

A Mandiner 2019. január 31-én, 95. születésnapján még elérte telefonon a Phoenixville-ben élő magyar történészt. Szilvay Gergely kollégánknak azt mondta: „Kedves jó öcsém! Máma voltam 95 esztendős, igazán nem szeretem, túl sokáig tart meg a Jóisten!” A történész, aki gyermekeivel ünnepelte születésnapját, hozzátette: „Különben nagyon gyenge vagyok, de gyermekeim ellátnak. Szóval nagyon gyenge vagyok, de épphogy lélegzem”. Kifejtette: „Nem vártam, hogy van olvasóm még, és igazán a szívem mélyéből hálás vagyok nekik, de hogy megérdemlem-e, nem tudom” – válaszolta, mikor megkérdeztük, mit üzen az olvasóinak. Rövid beszélgetésünk végén John Lukacs annyit mondott: „Sokat gondolok a hazámra. Isten áldja az országot és az embereket”.

(MTI; Mandiner)

Összesen 34 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
forsteandretredjemann
2019. május 07. 09:12
Nyugodjon békében.
szalard
2019. május 07. 07:39
Az 1960-80-as években Ceausescu ügynökei eltűntették az amerikai könyvtárakból a magyar történelemkönyveket, amelyek azt bizonyították, hogy mi vagyunk Erdély jogos tulajdonosai, és ezek Románia dáko-román hazugságokat tartalmazó konyveket küldött. Ezért az egész nyugat ma a román hazugságokat szajkózza. Ezt sajnos többször megtapasztaltam. Pont ezért nagy bűn az, hogy külföldre disszidált magyar történészek nem a magyar történelem bemutatásának szentelték az életüket, hanem egyéb népekének.
Autofocus
2019. május 07. 00:07
Szép kort ért meg. Halála talán sokakat életműve olvasására késztet. Okos, bölcs ember volt. Nyugodjék békében.
morfondír
2019. május 06. 21:29
Óriási veszteség ez. Nyugodjon békében!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!