Ötvenéves lettem, épp még a karantén előtt. A mi generációnk minimum tíz évvel tovább dolgozik majd, mint a szüleinké. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy e pluszévtized az eddigi viszonyok közt végigvihető?
Átsöpör a világon egy járvány, nem tudni, mikor, csak az, hogy biztosan visszanéz. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy elég, ha szakmai életünk mentén legfeljebb a drótra visszaülő verebek sorrendje változik?
A nagy kataklizmák ugyanis cezúrát hoznak. Nem lehet másképp, hiszen így vagy úgy, de rendszerek dőlnek össze, helyükre mások állnak – jobbak, rosszabbak. Például ha az Opera három nagy leállását vesszük alapul, a szarajevói merénylet kiszívta Bánffy Miklós gróf épp elindult reformkorszakának erejét, az a gyengülés viszont megágyazott Radnai Miklós Klebelsberg alatti aranykorának. Az 1944-es pesti ostrom után a két baloldali párt már az Operaházban egyesült, és zárt határok közti művészi pácolódás következett, 1956 októbere pedig véget vetett Tóth Aladár nehéz, ám intelligensen véghez vitt balanszírozásának: jöhettek a szabadabb levegőn történő kádári szikkadás évtizedei.
2020 koronavírusa, az Opera valahai leghosszabbnak ígérkező leállása után más játékmód, helyszínválaszték és munkarend követel teret magának. Mi, a mai operások, amint lehet, avatjuk az Eiffel Műhelyházat, használjuk tovább az Erkelt (amíg át nem építhető), és nyitjuk jövőre az Operaházat is – de az emberi erőforrás szoftvere az, ami leginkább újraprogramozandó.
E kétrészes cikk korántsem operáról kíván szólni, legfeljebb példálózni vele, és nem csak férfiakról, még ha egy írja is közülük.
Nézzük a szimbolikus tételmondatot: jó lenne észrevenni, hogy az opera és a balett elpusztul a digitális kiteljesedéstől (mert épp a személyes jelenlét éltetné művész és közönség közös élményét), az előadás láthatatlan stábjának viszont pont a digitalizáció hozza el a hosszú távú és minőségibb feladatellátást – a fellépő művészeknek pedig a négynapos munkahét. És e kettő harmonizálható!
Te jó Isten, maradandó home office? Meg négynapos munkahét? A világ már rég pedzegeti, és ezek nem is ördögtől való dolgok, mint az alapjövedelem kommunisztikus hajnali mannája, amelyből, mint „a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”-ne. Ne! Ám ha túl akarjuk élni, és meg szeretnénk érinteni a „Nők 40” után elég gyászosan hangzó, majdani „Férfiak 50” medencéjének túlpartját, hogy ott megpihenve legyen esélyünk még egy kis unokalovagoltatásra nyeklő térdünkön, vegyük észre a valóságot! Például azt, hogy ez a két műfaj, a home office és a négynapos munkahét már látenciában rég létezik.
Jelentem: nincs messze az idő, amikor a Magyar Állami Operaház – úgy is, mint a legnagyobb magyar kulturális intézmény – adminisztrációját részleges vagy teljes home office-ba szervezi, más kollégák pedig – saját döntésük alapján – négynapos munkahetet választhatnak. Ugyan hosszabbított négy napot, tehát a munka nem lesz kevesebb, megnyerhető vele egy üres ötödik: ügyintézni, orvoshoz menni, fogadóórára odaérni, megfőzni előre, előtetőt buherálni vagy csak tikkadtan pihenni jó lesz.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
#BüszkeNagymama: Von der Leyen a választások előtt átnevezte a márkáját. A Bizottság elnökének csapata szeretné, ha megismernék az intézmény mögött álló személyt.
Kiderült, hogy egészen 2000-ig az LMBT-identitású katonákat elbocsáthatták a brit hadseregből.
