Koktél, bridzs és törikönyv: egy erdélyi arisztokrata 1956-ról, New Yorkban

2016. november 03. 10:09

Épphogy csak megúszta a Kossuth téri lövöldözést 1956-ban Bálintitt Éva, a világháborút megszenvedő Apor család sarja. A kommunizmusban szokatlanul reprezentatív, a régi rend embereit felvonultató esküvője láttán egyes résztvevők „ezer év börtönt” láttak. A házaspár a forradalom és szabadságharc után Amerikába került. Férje pedig csak azért nem dolgozott a World Trade Centerben 2001. szeptember 11-én, mert pár héttel korábban felszámolták a céget, amelynek dolgozott. Bálintitt Évával New York-i otthonában beszélgettünk.

2016. november 03. 10:09
Szilvay Gergely
Szilvay Gergely

„Egyszer csak egy tank elment balra, aztán kezdtek lövöldözni, Charlie benyomott az árkádok mögé, láttuk, hogy a golyók pattognak a földön. Charlie ráállt a tömeg hátára, benyomott a minisztérium ablakán, ami nyitva volt. Ott volt egy társaság, a másik oldalon az ablakon kiugrottunk, a lábam kibicsaklott, de egy arra járó orvos helyrerakta. Aztán jött egy feketeruhás tömeg, vagy száz ember, fekete zászló és magyar zászló is volt náluk, lyukkal a közepén. Bekerültünk a Váci utcába, ott az eszpresszóból szólt a zene, terefere hallatszott, nem is tudtak semmiről” – meséli 1956-os emlékeit Bálintitt Éva New Yorkban, Staten Island-i otthonában. 

Az Apor család sarját, a New York-i Magyar Ház kedd esti bridzspartijainak szervezőjét hárman hallgatjuk Nagy Ildikó szociológus, a New York-i Magyar Ház igazgatója és Bánhalmi Norbert fotográfus társaságában.

Éva nénit 56-os életútinterjú-sorozatunk újabb alanyaként keressük fel. A fotókból és interjúkból a Magyar Ház és Bánhalmi Norbert a New York-i Magyar Főkonzulátus támogatásával közösen rendezett kiállítást Mérföldkövek címmel, amit október 22-én nyitottak meg ünnepélyesen a Magyar Házban; ezt követően pedig interjúkötet és dokumentumfilm készül belőlük. Néhány beszélgetést itt, a Mandineren is közreadunk a forradalom évfordulója körül.

***

Bálintitt Éva erdélyi arisztokrata családba, de már Budapesten született 1935-ben. Édesapja altorjay báró Apor István, aki miniszteri tanácsos volt a miniszterelnökségen. Apor Istvánt a háború után B-listázták, majd nyugdíjazták 55 évesen, végül a nyugdíját is elvették. Abból élt a család, hogy Éva 14 éves leányként egy virágüzlet kifutója volt.

A család rokona volt Apor Vilmos győri püspök, aki az orosz katonáktól védte az asszonyokat, ezért lelőtték. Bálintitt Éva jelen volt a püspök boldoggá avatásán. Édesapja testvére volt Apor Gábor szentszéki nagykövet. Bálintitt Évát Mindszenty József bíboros-hercegprímás bérmálta a Szent István Bazilikában.

Budapest ostromát tömbházuk pincéjében élte át a család. Édesanyja életét vesztette a bombázások alatt. Éva előbb a Horthy Miklósné Leánynevelő Otthonba, majd a Szent Szív nővérek iskolájába járt, ám a kommunista időkben nem engedték továbbtanulni, mint osztályidegent. Műszaki rajzolóként és térképészként kereste a kenyerét. Több évet töltött Balmazújvárosban, ahol földmérőként dolgozott.

Éva a keresztapja, Teleki Sándor által rendezett partin találkozott leendő férjével, Bálintitt Károllyal. Endrey Mihály váci segédpüspök adta össze a párt a budapesti Egyetemi Templomban. „Az esküvőn azt mondta valaki, »ezer év börtönt látok itt!« Volt, aki díszmagyarban volt a kommunizmusban, az utcát is lezárták a tömeg miatt!” 

Bálintitt Károly erdélyi arisztokrata volt, a Marosvásárhelytől nem messze található nagyernyei kastély örököse. Többek között ankarai katonai attaséként dolgozott. A kommunizmus elején meg akart szökni nyugatra, de a határon elfogták és börtönbe került egy időre. 

A kérdésre, hogy miként élték meg a nemesi családok a kommunizmust, Éva néni azzal válaszol: „Büszkén, mert mindenkit meg akartak alázni, de nem találtak jajongó arisztokratákat. Mindenki úgy viselte, mintha ez lett volna nekünk most kiosztva”.

Koktélruha, törikönyv

1956-ban Éva és férje kint voltak a Kossuth téri tüntetésen, a Földművelésügyi Minisztériumnál álltak, aztán elmenekültek onnan – ahogy a portré elején megírtuk. 1956. november 21-én indultak el nyugatra. Azonban a férj eleinte nem vette túl komolyan a dolgot.

„Úgy volt, 19-én indulunk, közösen egy baráti házaspárral, de Charlie-nak nem volt kedve felkelni, mivel szakadt az eső, és azt mondta, ne menjünk. A következő két napban viszont olyan letargiába esett, amikor kintről hívtak, hogy mégis menni akart. Összebeszéltek Zichy Gáborral, aki hatalmas hátizsákkal jött, mondom, Charlie, erre rá van írva, hogy menekül, ne vele menjünk.”

Győrig vonattal mentek, majd a határig taxival, ahonnan három és fél órás gyaloglással jutottak át Ausztriába. Éva néni csak egy koktélruhát és egy történelemkönyvet vitt magával, gondolván, utóbbiból tanítja majd magyar történelemre a gyermekeit. Mindkettő megvan még. Ausztriában a Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából egy iskolában aludtak, a földre fektetett szalmán.

Bálintitt Károly Bécsben az International Committee for European Migrationnél dolgozott. Ez a szervezet osztotta szét az embereket.

A World Trade Centertől a bridzspartikig

Végül a Bálintitt-házaspár is Amerikába költözött. Éva néni térképrajzolóként helyezkedett el és dolgozik a mai napig. 

Férje a Bank of Americánál kapott munkát fordítóként, majd miután 65 éves korában nyugdíjazták, unokatestvére export-import cégénél kapott állást, ami a World Trade Center 83. emeletén működött. A cégtulajdonos elhunyt, annak felesége pedig hat héttel a 2001. szeptember 11-i terrortámadások előtt felszámolta a céget. Ha nem tette volna, aznap is bent dolgoztak volna az irodában.

Egy korábbi, kisebb jelentőségű bombariadónál Bálintitt Károly komótosan elindult a lépcsőn lefelé, s a felfelé tartó tűzoltók megkérdezték, kér-e egy kis vizet. Éva néni szerint férje azt felelte, hogy nem, inkább vörösbort szeretne. Bálintitt Károly végül a saját otthonában dolgozott tovább és 103 éves korában hunyt el.

A család visszaigényelte a nagyernyei kastélyt és a hozzá tartozó birtokot, melynek ügyeivel fiuk, ifj. Bálintitt Charlie, ahogy errefelé hívják, „az utolsó báró” foglalkozik. Éva néni hosszú évtizedeken keresztül a New York-i magyar társasági élet, az Erdélyi Teaestek és bridzspartik egyik meghatározó személyisége, főszervezője volt.

 

Fotók: Bánhalmi Norbert, Szilvay Gergely.

A kiállítást támogatta a Hungary Initiatives Foundation.

A cikk nem születhetett volna meg a Kőrösi Csoma Sándor program nélkül.

***

Az amerikai '56-osokról szóló portrécikk-sorozat korábbi részei:
Mismás György
Mozizás helyett forradalmár lett: Lipták Béla portréja
A szegedi '56-os római leányszöktetése
'56-ból az új Kánaánba - Papp László forradalmár-építészmérnök portréja
Ávósokra lőtt, letépte a komcsi zászlót: Lovas György 1956-ról 

Kapcsolódó cikkek

Összesen 35 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Antigoné
2016. november 05. 12:18
Gyengébbek kedvéért: a sárga az irigység színe.
kuwiq
2016. november 05. 11:59
Mitől hős a néni? Semmit nem csinált 56-ban, ügyesen menekültek a Kossuth térről, ahol akkor sokan meghaltak, aztán időben lelépett a férjével. Gratulálok, legalább életben maradtak és tudtak emberi életet élni, és ápolják a társadalmi kapcsolataikat.
Bihari Hunor
2016. november 04. 09:32
Néhány ősbolsi lumpenproli az itteni hozzászólásokban ismét kimutatta a bunkóságát. Nem változtak ezek semmit a gyűlölködésükben!
lajkakutyus
2016. november 04. 07:59
Lélekben mennyi Kun Béla él még közöttünk! Irígy semmirekellők.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik