Kitört a forradalom

2016. október 23. 19:01

Csakhamar hatalmas tűzharc keletkezett. Nemsokára a Gutenberg téren folyt a harc. Ezután közel, kb. 10 méterre az ablakunktól a Szabad Nép előtt folyt a harc. Egész éjszaka itt folyt a harc gép- és rendes puskával.

„Június 14-én Lengyelországban diáktüntetés volt. Bevették a pártba a rehabilitált W. Gomulkát. Poznanban azonban véres összeütközésekre került sor.

23-án reggel a nap rendesen kezdődött, folyt a megszokott mindennapi élet. Délelőtt leckét írtam. Utána 2–3-ig orosz tanfolyamon voltam. Utána Mikivel egy Dohány utcai trafikban rágógumit akartunk venni, de nem lehetett kapni. Az iskolában az első óra, a mértan rendesen telt el.

Az orosz órán ötösre feleltem.A harmadik óra első felében a tanárnő nem volt ott. Ezalatt a Mór tanár érdekes történetet mesélt el. Akkor még senki sem gondolta, hogy másnap csaknem ugyanaz meg fog történni. De íme, már kezdődik is. Bejött az egészségtan tanárnő, és azt mondta, hogy azért késett, mert a Corvin előtt leállt egy autó, s röpcédulákat szór. Ő fölvett egyet, és a szövegét legépelte.

Olvasni kezdte:

Csatlakozunk a szegedi egyetemistákhoz, és megalakítjuk az új Mefesz szervezetet.

És fölolvasta mind a 14 pontot, melyet az egyetemisták szerkesztettek. A tanárnő azt mondta, hogy a közép és főiskolai tanulók hatalmas tüntetést rendeznek a Bem szobornál, de kérte, hogy mi ne menjünk a tömeggel, mert a Szabad Nép előtt máris óriási zűrzavar van. Óra végén kinéztünk az ablakon, s láttuk, hogy a Szabad Nép székházától csaknem a mi házunkig az egész utca szélességét elfoglalva áll a tömeg. Az utolsó két óra már nem telt el rendesen. Mindenki erről beszélt, s nem nagyon figyelt a tanításra. Szünetben az alkotmánytan könyvünkből kitéptüka címereket, a táblára óriási Kossuth-címert rajzoltunk. Az utolsó órán (alkotmánytanon) a tanár felolvasta újból a 14 pontot, melyből én a következőket jegyeztem fel:

1. Követeljük a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok azonnali kivonását.

2. A kormány alakuljon át Nagy Imre elvtárs vezetésével.

3. Magyar–Szovjet és Magyar–Jugoszláv barátság egyenlőség alapján

4. Szüntessék meg a külföldi rádiók zavarását.

Sajtó és szólásszabadság, véleményszabadság.

Új egyenruhát honvédségünknek.

Teljesen nyilvánostárgyalást Farkas Mihály ügyében.

A régi Kossuth-címer visszaállítása.

A zsarnokság jelképének, a Sztálin-szobornak eltávolítása.

Egymásért teljes szolidaritást.

Március 15. és Október 6. nemzeti ünneppé nyilvánítása.

Mikor kijöttünk az iskolából, majdnem mindenki a Szabad Nép székháza felé tartott. Én is ide mentem, s láttam, hogy röpcédulát osztanak. Azonban ember a talpán, aki tud szerezni. Birkózás van érte. Mikor én odaértem, épp azt mondták, hogy csak az ellenkező oldalon osztják. Az átjáróházon át siettem a főkapuhoz, de mire ideértem, már a másik oldalon dobálták az újságokat. Csak bolyongtam a tömegben, de nem tudtam szerezni. Egyszer azonban egy 16 év körüli fiúnak láttam, hogy három röpcédulája van, és láttam, hogy az egyiket valakinek odaadja. Kértem, hogy a másikat adja nekem. Nekem is adta.

Örömmel futottam haza, és olvastam.

Ezután a vasárnapra tervezett előadás próbáját tartottuk a II. emeleten.

Ekkor hazajött anyukám, és azt mondta, hogy a Parlamentnél és a város több pontján hatalmas tüntetés van. Az Andrássy úton végig hatalmas tömeg vonul. Ezeket a jelszavakat kiabálják: Szovjet csapat menjen haza, Sztálin szobrát vigye haza! Vesszen Gerő, nem kell Gerő! Rákosinak kötelet!

A Szabad Nép előtt egy ember az autó tetejéről beszél, és sok ember hallgatja. Sokszor felhangzik az Éljen!!! kiáltás. Ezután több, diákokkal teli autó vonult a Rökk Szilárd utcán végig. Ezeket a jelszavakat kiabálják róla: Aki magyar, velünk tart! Nagy Imrét a pártba! Új pártot! Kossuth címert akarunk! Függetlenség, szabadság, ez a magyar kívánság, stb.!!! Majd diákokkal teli autó állt meg a Szabad Nép előtt. Ugyanezeket a jelszavakat kiabálják róla. Utána a Himnuszt énekelték, majd az autóra felszedtek a körülötte álló emberekből is egy párat.

Gerő Ernő 8 órakor este rádióbeszédet mondott.

A tüntetők a stúdió felé vonultak, egyrészt, hogy a Gerő-beszédet megakadályozzák, másrészt hogy a rádióban a 14 pontot bemondják. Amikor ezt nem teljesítették, ekkor a tüntetők az ablakokat téglákkal bedobálták. Ekkor az ÁVH-s alakulatok könnyfakasztó bombákat dobtak a tüntetők közé.

Nemsokára én úgy hallottam, mintha valami leesett volna. Ekkor anyu ezt kérdezte: Hallod? Mit? –kérdeztem. Lőnek! –mondja anyukám. Az ÁVH-sok a tüntetők közé lőttek. 8 ember elesett. Többször felhangzotta Gyilkosok! kiáltás. A tüntetők pedig betörtek a laktanyába, s a szerzett fegyverekkel viszonozták az ÁVH-sok lövését. Csakhamar hatalmas tűzharc keletkezett. Nemsokára a Gutenberg téren folyt a harc. Ezután közel, kb. 10 méterre az ablakunktól a Szabad Nép előtt folyt a harc. Egész éjszaka itt folyt a harc gép és rendes puskával. A Sztálin-szobrot éjszaka ledöntötték, és az Éjjel-nappal Közért elé, a város legforgalmasabb helyére húzták.

A központi vezetőség éjjel ülést tartott, és megválasztotta új tagjait. Olajat adott a tűzre az, hogy Gerő Ernőt tisztségében megerősítették. A forradalmárok betörtek a Szabad Nép székházába, ablakait betörték. A stúdió előtti harc első áldozatát a párttitkár asztalára fektették.

A házunkban két felkelő lakik. Az egyik egy kocsin a zászlót tartotta. Akik a kocsiban voltak, mind meghaltak, de őneki csak az egyik lába sérült meg.”

(Részlet a 14 éves Kovács János '56-os naplójából.)

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://1956.mandiner.hu/trackback/25873